Hazai tananyagbázisok értékelése - TC05A03

Tananyagbázisok, adatbázisok értékelése

Amikor a válasz megfogalmazásába kezdtem, nyomban egy akadályt fedeztem fel, mégpedig azt, hogy tulajdonképpen a 7 felsorolt adatbázis közül csak 3 a tanuláshoz alkalmazható, azaz tananyagot tartalmazó adatbázis. A többi adatbázis ugyan, de óriási átalakítást kell végezni (ha egyáltalán ez lehetséges) bennük, hogy alkalmassá tegyük oktatási célra, mert egyégként maximum szemléltetésre alkalmazhatjuk őket. Tehát mondhatjuk azt, hogy inkább web 2.0-ás eszközök és nem tananyag adatbázisok.

A Magyar Elektronikus Könyvtár, a Sulinet Digitális Adatbázis és a Mindentudás Egyeteme előadások adatbázisokat (mondhatom) működésük kezdete óta ismerem, elég gyakran hasznosítom is a bennük levő anyagokat.

Az MTA könyvtárának repozitóriumát ezen a webcímen még soha nem használtam, ugyanakkor az itt levő könyvek között már más úton elérve kerestem.
A REALIKA számomra azért ismeretlen, mert a biológia-fizika-kémia-matematika, azaz a természettudományhoz tartozó tárgyak digitális foglalkozásgyűjteménye, s bölcsészként ezek nem tartoznak a területemhez. Ugyanakkor jó volt megismernem, hiszen jó ötleteket lehet belőle meríteni, hiszen nyelvészetet és irodalmat is lehet hasonlóan feldolgozni.
Szintén nem használtam még a Nemzeti Audivizuális Archivumot, a Nemzeti Digitális Adattárat és a Celebratet sem. Ez utóbbiba nagyon valószínű, hogy csak akkor teszek fel az anyagaim közül, ha heves angoltanulásba kezdek és annak már lesz látványos eredménye is.

Mivel a kutatási területeim, az oktatott tárgyaim egyike sem kapcsolódik azokhoz, amelyeket ismeretlennek jelöltem, a továbbiakban is csak azért lesz érdemes ezekben tájékozódnom, hogy ötleteket merítsek a saját digitális anyag készítéséhez vagy pedig érintőleges szemléltetésként felhasználom őket. Úgy vélem, hogy sem eredeti, sem átdolgozott állapotban sem tudom hasznosítani az itt találtakat.

Mivel az eddigi digitális "termékeim" többsége többsége tudományos kutatás eredménye előadás, illetve tanulmány formájában (ezeken kívül még néhány általam szerkesztett kötetről van szó), ezeket leginkább a http://mek.oszk.hu oldalon látnám a legszívesebben.
Persze, vannak olyan ppt-im és a Tenegenben létrehozott egyéb anyagaim, amelyeket a http://sdt.sulinet.hu oldalra is szívesen feltennék.

Értékelésre a Mindentudás Egyeteme előadások adatbázist választottam. Az előadók neve szerint, tudományterületek szerint és az előadások időpontja szerint is lehet keresni benne, azaz, aki célirányosan veszi igénybe, az nagyon könnyen tud találatot elérni. Aki viszont csak idetéved, az hosszabb időt kell hogy rááldozzon, míg alaposan tájékozódni tud benne.
A Bölcsészettudományok területen tájékozódva nem találtam benne CC licence alatt publikált forrást.
Egy nyelvtudományi előadás anyagát megvizsgálva az adatbázis legjobb részének a Linkajánlót találom, mert magyar és angol nyelvű további találatokhoz jutunk. A Publikációk és az Olvassa el! link szöveges dokumentum, az első szakirodalom stb. felsorolása, a másik pedig az előadás anyaga. Ez utóbbi használhatóbb, értékesebb amiatt, hogy "letöltés után" (ez ügyesség kérdése) változtatható, terjeszthető stb., azaz saját pedagógiai, oktatási célra alkalmassá tehető. Egyszerű alkalmazhatóságot biztosít, hogy van az oldalon nyomtatható verzió, amelyet változtatás nélkül a hallgatóink kezébe adhatunk. A Nézze meg! lehetőséget ad az előadás megtekintésére - ezt szintén jónak értékelem, márcsak azért is, mert az előadók, előadások a tudományterület kiváló szakemberei, akiknek a munkásságát, személyét (előbbin keresztül) ismerik a hallgatók, s motiválásra, érdeklődés fenntartására,a téma más stílusban stb. bemutatására jól alkalmazható. A Teszt kitöltése után a hallgató értékeltetheti is a megoldását (ez kiváló!!!!) - ezért célszerű az adatbázis használatát informatikateremben lebonyolítani, hiszen ha nagy plénum előtt alkalmazzuk, akkor a teszt megíratására, tehát ellenőrzésre nincs lehetőség.

A copyleft licencek lehetővé teszik, hogy a tananyagelemeinket, egyéb munkáink, kutatásaink eredményeit megosszuk a szakma- és tudományterületbeliekkel. Örvendetes, hogy egyre szaporodik pl. a tudományos szakirodalom az interneten - viszont még mindig kevés annak a mennyisége, amely nem írásvédett (azaz nem lehet kimásolni). Ezért kívánatos lenne, hogy mindenki - aki szeretné megosztani az eredményeit úgy, hogy rá hivatkozzanak azoknak a felhasználói, megtanulja, hogyan kell megszabnia, hogyan használhatják fel mások. Ha ez nagy méreteket öltene, akkor látok esélyt rá, hogy széles körben elterjedjen.
A saját intézményemben van tananyagraktár, amely azonban nem az egész intézmény közös adattára, hanem egy-egy tanár tára, amelyet megoszt a diákokkal (még ez is korlátozott, hiszen egy-egy évfolyam és osztály nem látja a másikét). A szűk változatot a diákok kedvelik és igénylik, úgy gondolom, hogy tudományterületenkénti közös adatbázisok használatára is lenne igény.

Metaadatok vagy címkézés közül az utóbbi kedvez szerintem inkább a széles körű felhasználásnak, mert a "keresgélők" is könnyen ráakadnak, a metaadatok viszont inkább a "hozzáértők" találatainak számát növelik. Én a címkézésre szavazok.

A könyvjelzőkbe tettem a kiválasztott online adatbázist: Mindentudás Egyeteme címmel:
http://www.mindentudas.hu/nadasdy/index.html

TC05A02 - Honnan indultam, hová jutottam?

Közel a Tenegen kurzus végéhez

Ha nem támogatnám az általam létrehozott "szellemi termékek" másokkal való megosztását, akkor felesleges is lett volna jelentkeznem a Tenegen-es továbbképzésre. Mivel az egyik szakomban (magyar) sokáig nem volt divat/trendi (és sajnos még ma sem az) a létrehozott bármilyen anyagnak a megosztása, ezért magam is csak nehezen álltam kötélnek ebben a tekintetben. Ráadásul - annak ellenére, hogy digitális bevándorlónak tartom magam, annak a jó értelmében - igazán csak a tenegenes tanulmányaim alatt fedeztem fel például az Irodalom témakörében meglévő remek, megosztott anyagokat. Innentől kezdve a legfőbb feladatomnak tekintem azt is, hogy ezeknek az elérési útját, használatát a lehető legszélesebb körben ajánljam, mintegy terjesszem. Merthogy még mindig az a véleményem hogy e szakos társaim preferálják az internetet mint tanulási környezetet a legkevésbé.

Honnan indultam?
Gépírás szakos tanárként nyomon kellett követnem a technikai változásokat: mechanikus írógépen kezdtem tanulni és tanítani is a gépírást, majd következett a villanyírógép, azután az elektronikus írógép (csekély adattárral), végül átálltam/átálltunk a számítógépes (szövegszerkesztős) gépírásra/gépírásoktatásra. És persze a tanítási módszerek is változtak: a hangos betűző tanítástól (az óra nagyobb részében a betűtanulás/tanítás időszakában ez volt a fő módszer) eljutottunk a gépírás-oktató program alkalmazásáig.
És ha már ebben a szaktárgyamban követtem a technikai változásokat, természetesen ezeknek az előnyeit kihasználtam más tárgyaimban is. Így került sor többször arra, hogy a magyarórára készülve netről töltöttem le anyagokat, később kértem a tanulókat, hogy ott is keressenek például verselemzéseket stb. És itt még időben az 1985-2000 közötti időszakról beszélünk.

Amikor a középiskolámban számítógépes tanfolyamot indítottak, az elsők között jelentkeztem, s igyekeztem minden olyant elsajátítani, amit a tanári gyakorlatomban hasznosítani tudtam.

Amikor PhD-tanulmányokba kezdtem, egyértelmű volt, hogy konferenciára kell járni (kötelező publikáció), ide pedig csak az első alkalommal mentem úgy, hogy nem ppt-vel készültem (2002 Szeged, de itt a témámból eredően - gyorsírás és nyelvészet - élő prezentálót vettem igénybe, egy főiskolai hallgató írta gyorsírással azt, amit szemléltetni akartam). A következő alkalomtól aztán már nem volt kétséges, hogy csak számítógépes prezentációval van értelme kiállni a többiek elé.
Egyetemi oktatóként aztán így már kellő tapasztalattal rendelkeztem, és ha a számítógépes infrastruktúránk mennyisége lehetővé tette, a legtöbb előadásomat már így tartottam. Ahol lehetett, ott az internet nyújtotta előnyökkel is éltem, az elsők között volt például, hogy a Multikulturális nevelés előadásom a Mindentudás Egyetemének egyik előadását néztük meg és véleményeztük a hallgatókkal (Prof. Dr. Forray Katalin előadását).
És innen már nem volt megállás ... Egyre több ppt-t használtam, egyre többször adtam felkészülésre olyan feladatot, amit interneten lehetett és kellett megoldani, és eljutottam addig, hogy az elmúlt szemeszterben a Magyar BA II. éves ügyvitel szakirányos hallgatókkal az egyik kurzust blogban építettük fel.

Az e-portfólióm
Sokkal szerteágazóbb lehetne, de idő hiányában csak ennyire futotta. A nézeteimben (kb. 4-5 van) találhatók a kurzus által kötelezően előírt anyagok: szövegek, képek, de vannak "szabadon választott" részek is. Ami azt illeti, egy kissé nehézkesen sikerült elsajátítanom, hogy hogyan hozzak létre különböző tárhelyeket, de aztán belejöttem. Amiben feltétlenül fejlődnöm kell, az a mozgóképek, videók alkalmazása - és persze még mindig csak arról beszélek, hogy kész LO-kat "szerkesztek össze". De nagyon tervezem, hogy sajátot is készítek...

Tananyagok megosztása
Miután elolvastam a TC05 bevezetőjét és kezdtem tüsténkedni a dolgokkal, egy-két LO-t töltöttem fel a szertárba. És akkor láttam a gyakorlatban azt, amiről olvastam, mert a letöltendő anyaghoz (wikipédia) oda volt írva, hogy ki tette fel és hogyan osztja meg a többiekkel. Ez nekem nagyon tetszik ! Az biztos, hogy ezután a gyorsírás szócikkhez felteszem a saját anyagaimat (amelyek persze nyelvészeti és neveléstörténeti tanulmányokból állnak leginkább - de feltétlenül szükség van rájuk, hiszen alig van ott valami).
Jelenleg egyik hallgatómmal dolgozunk egy digitális gyorsírás anyagon, amit még bővítenünk, csiszolgatnunk kell. Szeptembertől kipróbálásra kerül s utána célunk az, hogy minél többen használják majd (azért is, mert Magyarországon már 2 OKJ-s képzés kivételével és a Magyar BA ügyvitel szakirányán 2 felsőoktatási intézményben tanítják csak, viszont egyre-másra találkozni olyan álláshirdetésekkel, amelyekben gyorsírástudást is feltételül szabnak, s ráadásul él és virul a parlamenti gyorsírás is). Jövő nyáron nemzetközi szakmai konferencián a tapasztalatokat is meg kívánjuk osztani az ügyviteli szakmák nemzetközi szakértőivel, gyakorlóival.

E-learning tananyag
Az interneten sajnos nincs fenn minden, és főleg nem magyarul van bőven fenn anyag. Ezért is nagyon helytelen az a vélemény, hogy emiatt fölösleges tananyagot fejleszteni. Főleg azoknak rossz ez, akik nem tudnak angolul (például nekem is elég hosszú ideig tart, mire lefordítom az angol anyagokat - és amilyen lusta vagyok, leginkább segítséget szoktam kérni hozzá). Már csak ezért is megéri a fejlesztést elkezdeni és folytatni. Egyébként meggyőződésem, hogy aki egyszer "rákap az ízére", az nem tud nem fejleszteni (ez olyan, minthogy "nem tudunk nem kommunikálni").
A tananyag az e-learning kritikus pontja - csak akkor, ha úgy fejlesztünk, hogy nem vesszük figyelembe azokat a szempontokat, amiket célszerű betartani. Mindig olyan anyagot fejlesszünk és osszunk meg, amiben "biztosak vagyunk". Továbbá nem szégyen a más által készített anyagot felhasználni, tehát alkalmazzzuk azokat is nyugodtan, hiszen ha megosztotta, akkor az volt a szándéka, hogy más is használja, de akkor ne akarjunk "más tollával ékeskedni" - szóval legyen abszolút természetes, hogy odaírjuk, kié volt az eredeti.
A hallgatók kedvelik a digitális, interaktív tananyagelemeket, kedvelik az olyan "házi feladatokat", amelyeket e-mail--ben kell "beadni", szívesen szerkesztették a blogot. Olyan kavalkádot hoztunk létre, amely sokszínű, ugyanakkor szerkesztett, teljes egységet alkot.
Az egyetemen CooSpace rendszerben oszthatja meg a tanár a hallgatókkal az anyagait, ez azonban leginkább csak a letöltésre és kinyomtatásra szolgál, mivel a hallgatóknak - sajnos - semmilyen egyéb joguk nincs. Ennek változtatására már javaslatot tettem.
A hallgatóimmal a Levelezési és jegyzőkönyv-vezetési ismeretek 1. című kurzusban építettük a blogot. Ez a kurzus heti 1 kontakt órát - szemináriumot jelentett, amiről tudjuk, hogy elvileg elméletet ad és azt gyakoroltatja is. Nos, erre ez az egy óra vajmi kevés, ezért tehát szó sem lehetett a teljes frontális tanulásról, sem az egyéni munkáról, hanem azoknak az ötvözetéről, amihez csatlakoznia kellett - ha úgy tetszik - a távoktatásnak is. Szóval ezekkel sikerült olyan munkakörnyezetet alakítani, amiben hol mindannyian jelen voltunk ugyanabban a térben és időben, hol pedig nem. De a kapcsolatot így is, úgy is tartottuk. Ha ehhez még társulna olyan lehetőség is, hogy az oktató "hivatali" mobillal hivhassa különféle feladatok elvégzésére a külső tanulási helyeken tartózkodó hallgatókat, akkor aztán biztosan elégedett lennék (vagy olyan magas lenne a bérezés, hogy a saját mobilunkat nem sajnálnánk erre hasznnálni). Olvastam is hasonlót itt a Tenegen-ben, valakinek a kidolgozott tananyagában...

A tananyagelem
A nagy terjedelmű könyvek helyett a metaadatokkal megadott tananyagelemeké a jövő - a véleményem szerint. Minél inkább kerülni kell a redundanciát! Miért is próbálnék forgó földgömböt kreálni, amikor letölthetem a netről? - mert persze letöltöttem :) már - . És használtam olyan ppt-is, amit más készített. Szerintem a mások által elkészített szabad felhasználású tananyagelemek kreatívabbá tehetik a tanárokat, de legalábbis olyanná, akik nem riadnak meg olyan tananyagok alkalmazásától, aminek az elkészítésébe nem mernének belevágni. Szóval a digitális forrásanyag - kritikusan szemlélve és helyén alkalmazva - támogatja a tanulást (a tanárt és a tanulót egyaránt).
Az elnevezésekben a következőt támogatom:
- tananyagelem: animáció,videó, szimuláció, játék, multimédia-elem, szöveg, zenei fájl, blog, weboldal, grafikus állomány stb.
- modul: egy egységben rövidebb idő alatt felhasznált tananyagelemek,
- kurzus: pl. az egyetemen egy tárgy kurzusában (egy szemeszterben) felhasznált tananyagelemek,
- képzési program: több kurzusból is állhat (pl. az én kurzusaim több szemeszteren át tartanak, de nem az összes szemeszterben) (tehát nem feltétlenül kap a résztvevő a végén bizonyítványt, ha a 4. szemeszter után már nincs ilyen kurzusa tovább).
Hát, egy kicsit így is erőltetettnek érzem a mindenáron való meghatározásra törekvést - szerintem bőven elég, ha a tananyagelemeket meghatározzuk (olvasás közben is erőltetettnek éreztem).
A közös építkezésre van reális esély. A hazai tapasztalataim egyre kedvezőbbek , mert számos szabad felhasználású anyagra leltem. De már előtte is működött az SDT. Sőt, remek tapasztalataim voltak előtte külföldi egyetemek anyagairól, főleg német nyelvterületről. Olyan főleg irodalommal kapcsolatos tananyagelemeket sikerült "felfedeznem" és felhasználnom, aminek az elkészítése hosszú időbe telt volna.
Na, de vissza Mo-ra. Nagyon sok szakmában már élnek ezek a megosztások. Élen jár az informatika (szép is lenne, ha nem ezt tenné), aztán szorosan a nyomában az informatikus könyvtár képviselői, a természettudomány kutatói és alkalmazói, sikeresnek ítélem a neveléstudomány (elmélet és történet) képviselőinek a felzárkózását. Szóval, a helyzetet jónak látom.
Mindenesetre az együttműködés már megindult, a továbbiakra (assemblability, granularity, adaptability, flexibility, durability - kicsit gyakorlom az angolt) még időt kell szánnunk. De optimista vagyok. Én törekszem ezekre - remélem, a példám nyomán mások is így tesznek.

Ingyenes gépírás gyakorló

Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit koncentráltan gyakorolni akar. Méri az időt, a sebességet, számolja a hibákat:

http://csetneki.hu/klavia.html