Az e-learning módszerrel az oktatási gyakorlatomban már találkoztam és nagyon alapszinten, de használtam is. De nem ez határozta meg, hogy ezt a képzést választottam. A választás oka, hogy régebben (a pontos időpontot nem tudom) részt vettem - egy hozzám elküldött e-mail--üzenet nyomán - egy interneten zajló kutatásban alanyként. Az ilyen kutatások eredményeinek utána szoktam járni, azaz mindig kíváncsi vagyok az eredményekre, a következtetésekre is. Nagy örömmel vettem tudomásul, amikor szintén e-mailben értesítettek, hogy "jutalomként" részt vehetek ezen a képzésen, mert - bár foglalkoztam már ilyesmivel - úgy éreztem, hogy sokat lendít majd módszerbeli tudásomon ez a képzés.
Középiskolában tanítottam 20 évig. Magyar – gyors- és gépírás szakos tanár vagyok, aki a gépírás tantárgyat végig tanította a mechanikus írógépeken kezdve az elektromos (villany-), az elektronikus gépeken át egészen a számítógépes gépírásoktatásig. Gépírást tanítottam informatika szakos osztályokban is, ahol nem volt elég annyit tudnom, hogy „melyik gombot kell benyomni a be- és kikapcsoláshoz”, hanem (ha nem akartam mosolygás tárgyává válni) illett megismernem és alkalmaznam a szövegszerkesztésnek, táblázatkezelésnek stb. a műveleteit is. Tehát ahogyan az 1990-es évek elejétől változott az iskolámban a számítógéppark, valamint a programok minősége, mennyisége és használata, úgy kellett egyre több mindent megtanulnom és alkalmaznom. Ez egyáltalán nem volt nehéz számomra, mert otthon is hamar lett gépünk, s így könnyedén tudtam tanulni, felkészülni az óráimra.
Az oktatásban tehát kezdő, elemi lépéseket már tettem, és ha ilyen anyagra bukkantam az interneten, akkor a-tól z-ig el is olvastam, de gyakorlatokat, feladatokat nem végeztem.
A továbbképzésen szeretnék gyakorlatot szerezni a nekem felkínált módszerekben, mégpedig olyan mértékben, hogy a napi oktatói gyakorlatomba beilleszthessem. Azt várom, hogy a hallgatóimmal ilyen módszerrel hatékonyabban tudok majd dolgozni, hiszen az egyetemi kontakt órákon kevés az idő, ezzel pedig mód nyílik arra, hogy személyenként is külön-külön figyeljek rájuk, a munkájukra.
A hálózati tanulás módszereinek beépítésére megvannak a feltételek, és az eddigi tapasztalatok alapján (Coospace használata az egyetemen az előadások, kiselőadások anyagainak közzétételére, levelezés ezen a felületen stb..) a hallgatóim társak lesznek abban, hogy így is együtt dolgozzunk. Minden csoportom szívesen vállalkozik rá, igencsak fogadóképesek minden internettel kapcsolatos tevékenységre.
A hálózati tanulási módszereket beépíteni az oktatói munkámba lesz lehetőségem, hiszen szaktárgyaim nagy részét informatikateremben tartom, s az otthoni feltételeim is adottak ehhez. Ebben az évben szerezte be a karunk a gépírás oktató programot (titkárságvezető és magyar BA ügyvitel szakirányos hallgatóink ezen tanulnak), a következő évtől pedig a Szövegrögzítés és dokumentumszerkesztés tárgyam keretében szeretném ezeket a módszereket maximálisan kihasználni. Külön kiemelt vágyam, hogy a gyorsírás tanulásához is hozzájáruljak, tehát olyan anyagot helyezzek a honlapomra, amelyet mindenki felkereshet, s megtanulhatja onnan a gyorsírást. Ezt pedig nem „állóképes” tananyaggal kívánom megvalósítani, hanem minden olyan eszközzel, amelyet a módszer lehetővé tesz számomra.
Ken Robinson előadásából megerősítést nyertem abban, amiben hiszek: a család és az iskola együtt kell hogy megtalálja, miben tehetséges a gyerek. Igaza van az előadónak abban, hogy az oktatás célja nagyrészt még ma is a gyerek megfeleltetése az oktatás következő fokának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése