Az olvasási szokások megváltoztak, eltűnőben van a szórakozási célú könyvolvasás. Sokan vélik úgy, hogy a napjainban is zajló információs forradalom vívmánya, az internet leszoktatja a jelen emberét az élvezeti olvasásról, hogy a hálózaton ismereteket, tudást szerző "homo informaticusok" csupán átfutják az információkat, s ez a tevékenység csak felületes olvasás, amely felületes gondolkodást igényel és eredményez. Ezért feélnek az olvasási szokások megváltozásának következményeitől, amelyeket a szegényedő szókincsben, a romló szövegértésben, a gyengülő kifejező készségben határoznak meg (M. Fülöp 1999). Mások azt állítják, hogy a világhálón megtalálható több tíz millió oldalnyi anyag többek között a tanulásban is a más formákhoz képest elérhetetlen mélységű ismeretek megszerzéséhez nyújt segítséget. A modern tanulási formák megkövtelik a világháló alkalmazását az ismeretek felkutatásában és elsajátításában, a mai embernek ezért ugyanúgy kell használnia az internetet, mint a telefont, az autót, a háztartási gépeket (Sulyok 2002). A magyar informatikai nyelvstratégia is fontos feladatként határozza meg az internet használatának oktatását: "a tanárképzésben, a felsőoktatásban és a közoktatásban kiemelten kell kezelni az információs kultúra, benne az internet és az internetes nyelvhasználat jelenségeinek az oktatását. A tanárképző intézetekből olyan szakembereknek kell kikerülniük, akik képesek az internet ismereteének és alkalmazásának a tanítására és a szakterületükön való hatékony használatára" (Bódi 2004:150). Témámban ezért foglalkozom az internettel mint a kapcsolattartás új, olcsó formáit nyújtó kommunikációs eszközzel, a modern tanulási formák eszközével, a világ leghatalmasabb könyvtárával. A vizsgálatban részt vevő hallgatók a "net-nemzedék" soraiba tartoznak, a közoktatásban a Nemzeti alaptantervben bevezett informatika tantárgy keretében kötelezően sajátítottak el informatikai ismereteket, s a pedagógusképzés elején is tanultak informatikát. Ezért feltételeztük, hogy megváltozott, "új olvasókkal" van dolgunk, akik a könyvek helyett az internetet részesítik előnyben.
2. Az olvasási szokások változásairólAz olvasási szokások változása nem egyedi, nem mai jelenség. Az olvasás története nem más, mint eszközök, eljárások eltűnése és létrejötte, azaz az olvasás folyamatosan alakul, változik. Napjainkban a harmadik olvasástechnikai forradalom zajlik, amely a késő középkortól a néma olvasás és a XVIII. század végétől az extenzív olvasás győzelmét követi. Egyik sem változtatta meg alapjaiban az olvasás célját, mert az olvasó ember tevékenységének lényege azonos volt és maradt: a szövegben lévő információ megértése. Különbségük az, hogy az olvasónakj eltérő mennyiségű és minőségű információra van szüksége az adott szövegből, ezért más és más olvasási technikát alkalmaz. Esetünkben kétféle, hagyományos és internetes olvasási technikát különböztetünk meg.
2.1. Az internetes olvasásA nem könyv alapú írott szövegek olvasását információszerző, valamint "infotainment" olvasási módként (művelet, technika) határozzuk meg. Az első kevésbé elmélyült, tallózgató jellegű, gyors, szelektív, nem-lineáris (az utóbbi különösen az e-könyv olvasása esetében). A másodikban összefonódik a szórakozás és az informálódás: a felhasználó a hálón barangol, levelez, fórumokon, chateken vesz részt, melyeknek az olvasás csupán a formája, a kerete. De mindegyik művelet aktív közreműködésre, benne olvasásra is készteti a felhasználót, s mivel az információk gyorsan elérhetők, a köztük való keresgélés könnyebb, sokkal inkább a belelapozó olvasás, a szörfözés (lesz) a jellemző (F. Tóth. 2002).
2.2. A világháló szövegeinek olvashatóságaA World Wide Web, a különféle portálok, kereső programok a hipertext elvét igyekeznek kiteljesíteni, mert "Az információs célú szövegek hatékonyságát a hipertextes szövegépítés megsokszorozhatja ... a főszövegből akár soklépcsősen más szövegekre mutató hivatkozások ("linkek") gazdag szövetű, mégis első pillantásra kirajzolódó hierarchiájú jegyzetapparátus megjelenítését teszik lehetővé, nem beszélve arról, hogy a hivatkozások képekre, hangokra, sőt mozgóképfájlokra is mutathatnak" (Benczik 2006:230). Az olvasó tehát a szövegen belül újabb szövegeket nyithat meg és olvashat el, amelyeknek nagyobb része hagyományos értelemben vett, azaz lineáris szöveg. Sőt, a pdf-formátumú dokumentumok őrzik is a nyomtatott könyv tagolását, grafikai képét, hivatkozni is úgy lehet rájuk, mint egy nyomtatott kiadványra (Benczik 2006). Az olvasás technikája tehát az esetek többségében ugyanaz, mint a könyvolvasásé, a szöveget az elejétől a végéig olvassuk.
2.3. Az olvasás, a számítógép- és internethasználat jellemzői néhány kutatás tükrébenAz OECD "Kommunikációs és Információs Technológiák és az Oktatás Minősége 1999-2001" című kutatásában a leggyakoribb iskolai hálózatos tevékenység az Interneten való információkutatás volt, leggyakrabban a tanár által kijelölt témában. A 12-18 éves korosztály legnépszerűbb időtöltésének a játék, a csevegés, a legritkább tevékenységének a számítógéppel folytatott tanulás bizonyult (Kárpáti 2002).
A Voxline Kft. gazdasági főiskolák és egyetemek hallgatóinak körében arra az eredményre jutott, hogy a résztvevők 88%-a hetente, ennek közel fele naponta, további egyharmada pedig hetente többször is internetezik. 40%-uk az iskolai és kollégiumi gépeket, 35%-uk az otthoni gépet használja levelezésre, speciális információk megszerzésére, letöltésre, tanulásra, mégpedig a felsorolás szerinti gyakorisággal (Jóföldi 2003).
Fábián Zoltán kutatásának eredménye, hogy a felsőoktatási hallgatók mintegy kétharmada legalább heti rendszerességgel használja az iskolai számítógépet, s a középfokú oktatáshoz képest magasabb arányban fordultak elő olyanok, akik naponta vagy majdnem mindennap használták a számítógépet az iskolában (Fábián 2006).
Az MTA Szociológiai Kutatóintézete a 14-80 éves népességet vizsgálva a 18-29 éves korosztály olvasási szokásairól megállapította, hogy 40%-uk szokott internetezni, s ebből 35% havi rendszerességgel. Az olvasási tevékenységet féltők és ezért a túlzott internet-használat ellen fellépők megnyugtatására szolgáló kutatási eredmény, hogy az internetezők többnyire azok közül kerülnek ki, akik könyveket is olvasnak (Gyenes 2003).
160 pécsi egyetemista olvasási szokásait felmérve kiderült, hogy 57%-uk olvasott könyvet, s ezt nagyobb arányban szórakozásból tette. Olvasmányaikra az intézményi keretek is hatással voltak, amelyek az oktatói ajánlások magas arányában mutatkoztak meg, de szinte ugyanilyen fontossággal bírtak a barátok ajánlásai. Az elvárttól messze elmarad az olvasási kedv a tanulmányokhoz szükséges szakkönyvek és az igényesebb irodalom terén (Lenhardt 2006).
3. A kutatás résztvevői, módszereA KE Csokonai Vitéz Mihány Pedagógiai Főiskolai kar első két évfolyamán vizsgáltam a tanító és tanár szakos hallgatók számítógép-használati szokásait. Az önkéntes résztvevőknek kiosztott 200 kérdőívet 113 hallgató (56,5%), 88 nő és 25 férfi töltötte ki. Az első évfolyamot 45 rajz-vizuális kommunikáció, a második évfolyamot 32 magyar (más szakkal párosítva), 33 tanító (más szakkal páros, illetve különböző műveltségterületes) szakos hallgató képviselte.
4. Kutatási célok1. mely helyszíneken, milyen céllal és gyakorisággal használják az Internetet,
2. milyen keresési módszereket és kereső rendszereket ismerve és használva olvasnak, szereznek tanuláshoz szükséges információkat,
3. a különböző olvasmányokat és a szakirodalmat könyvből vagy az Internetről olvassák-e,
4. vannak-e nyelvi korlátai a számítógépes irodalomkeresésnek,
5. ellenőrzik-e és milyen mértékben a megtalált információk megbízhatóságát.5. Eredmények
A 113 hallgató közül otthon egy fő nem rendelkezik számítógéppel, 35 főnek nincs internetelérési lehetősége. A leggyakoribb otthoni számítógép- és internethasználat után a kollégium és az egyetemi könyvtár következik a sorrenben (64/47, illetve 49/49 fő). Lakóhelyük könyvtárában is sokan élnek az infokommunikációs lehetőségeivel. További kutatást igényel az, hogy miért alacsony az egyetem számítógéptermeinek látogatottsága.
A tevékenységek gyakorisági listáján az e-mailezés vezet (105 fő), nyomában az egyetemi feladat elkészítése áll (102 fő), melyet az internetelérés (99 fő), a szövegszerkesztés (97 fő) követ. A listát az olvasás (62 fő) és a játék (53 fő) zárja.
Információkeresésre a többség 3-6 éve használja az internetet (72 fő), 1-2 éve 34 fő, s a várakozásunk ellenére csupán 7 fő internetezik több mint 6 éve. A hálót naponta használja kommunikációra (e-mail, csevegés) 78 fő, magáncélból 46 fő, tanuláshoz információkeresésre 26 fő, tanulásra 12 fő, fórumozásra 5 fő, szórakozásra és játékra 17 fő. Hetente legalább egyszer kommunikál 32 fő, magáncélból információt keres 64 fő, tanuláshoz információt keres 68 fő, tanulásra használja 68 fő, 11 fő fórumozik, 29 fő szórakozik és játszik. 85 hallgató soha nem intézi bankügyeit és 65 hallgató nem fórumozik az interneten.
Várakozásainknak megfelelően a hallgatók több mint a felének a legnépszerűbb, leggyakoribb hálózatos tevékenysége a levelezés. Napi átlagban egy részük egy, illetve másik részük több mint két levelet ír. Ugyanakkor magas azoknak a száma is, akik csak 2-3 naponként vagy még ritkábban leveleznek.
A levelezést az információkeresés követi, amelyben kisebb a tanulmányokhoz szükséges információ megszerzésére szánt idő, főleg a 8 óránál többet internetezők esetében. Tanulmányaikhoz csupán 5,3%-uk keres információt, más célból (tájozódás menetrendben, hírolvasás, zenék, érdekességek keresése stb.) 20,3%-uk több mint 8 órát tölt a neten.
Azt a feltevésünket, hogy a számítógépes, internethasználati ismereteiket már hosszabb ideje alkalmazó hallgatók a tanulmányokhoz kapcsolódó tevékenységben is nagymértékben használják, nem igazolják az eredmények, hiszen a megadott hét tevékenység első három helyén többnyire a számítógépnek mint modern írógépnek, a szövegszerkesztőnek a használata szerepel. Ezzel készítek el a beadandó feladadaokat, a kiselőadásokat. Kevesen élnek az Excel, a Power Point és az Internet használatával, főleg a rajz-vizuális kommunikáció szakosok alkalmazzák, körükben ez kiegészül a Photo Shop és a Corel Draw használatával, amelyet szakjuk sajátosságaival magyarázhatunk. Az Internet mint elsődleges információforrás csak a negyedik helyen szerepel először, tanulmány készítéséhez keresnek legtöbben szakirodalmat. Az ötödik helyen található a kultúrával, műveészetekkel kapcsolatos olvasás a világhálón. Az utolsó két helyet pedig a kötelező szakirodalo, valamint az ajánlott szakirodalom olvasása foglalja el.
Nem kaptunk kedvező visszaigazolást a keresési módszerek elvárt szintű ismeretére és alkalmazására sem. Csupán a kereső rendszerek használatában tájékozottak a hallgatók, 60,1%-uk nagyon jól, 31,8%-uk jól ismeri az efféle keresést. A legtöbben (80 fő) a google-ban keresnek (70,7%). Ezt követi a konkrét cím beírása szerinti keresés. A legkevésbé ismert a téma szerinti katalógusokban való keresés.
Az ismert katalógusok és címek között, amelyeket a tanulmányaikhoz köthetünk, a legtöbben a következőket jelölték: sulinet, oszk, c3, kit, elte, fszek, literatura, irodalmiakademia, mek.oszk, matarka, mokka, wikipedia. Kevesebb előfordulással szerepelt: logopedia, irodalom.lap, konyvtar.lap, filmtortenet, tanito.lap, tanulas.lap, gyermek.lap, pedagogus.lap, om. Egy-egy hallgató jelezte használatát: zene.lap, egyszervolt, mindentudas, pedagogia.lap, lib.u-kaposvar, e-book.uw, vilagirodalom.lap, magyarirodalom.lap, pimmedia.
Kötelező olvasmányt, szakirodalmat, ajánlott irodalmat 47 fő (41,5%) keresett és olvasott el az interneten. Képernyőről olvasták Shakespeare, Arany János, Bronte stb. egy-egy művét, az Isteni színjáték, Mikszáth-novellák, Vajda-versek stb. elemzését, az ének-zenei, a vizuális neveléshez kapcsolódó óratervezeteket, vázlatokat, könyvkritikákat, a Magyar Nyelvőr, a Könyvtári Figyelő tanulmányait stb. Hagyományos könyvként olvasta a kötelező és az ajánlott olvasmányokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szakirodalmat 60 fő (53%). Szórakozási, kikapcsolódási céllal csupán 39 hallgató (34,5%) olvasott, valamennyien a hagyományos könyveket részesítették előnyben.
6. KövetkeztetésekA számítógép instrumentális használata a mindennapi kommunikációban (69,1%) és az információszerzésben (63,7%: magáncél 40%, tanulmányok 23%) magasnak mondható. A tanulási tevékenységben jóval alacsonyabb mértékben hasznosítják (naponta 10%, hetente 53,9%). A kereső rendszerek és módszerek használatában a hallgatók zöme szintén a gépre mind eszközre támaszkodik. Egy-két keresőt (elsősorban a google-t) használa 92%-uk. 59,2%-uk konkrét címet ír be, de a többségük csak 1-2 címet ismer. 30,9%-uk téma szerinti katalógusban keres, azonban ennek 85%-át az informatikus könyvtáros szakosok képezik, akik a tanulmányaik részeként ezt nap mint nap gyakorolják. Ennek tanulságait jó lenne kamatoztatni a jövőben az informatikai kurzusok leírásainak összeállításában és magábqan a képzésben is. A szakirodalom 75%-os keresési gyakorisága kiemelkedő, sokan tájékozódnak a könyvtárba látogatás előtt az interneten, hogy milyen tanulmányokat, könyveket kérjenek a könyvtárostól.
Az olvasási műveletek többsége információszerző, a leggyakoribb az adatok, a szakirodalmak keresése előadáshoz, dolgozathoz, amelyet az ismeretbővítés, -kiegészítés követ, s a legritkább a kulturális, művészeti tájékozódás. Hagyományos és internetes olvasónak legkevésbé a testnevelés, technika, természetismeret műveltségterületes tanító szakos résztvevőket tekinthetjük, de ez az adat nem mérvadó, mivel közülük csak 4 fő töltötte ki a kérdőívet.
A hálózaton szörfözők többsége a témával foglalkozó szakemberek szerint nem ellenőrzi a megtalált információk hitelességét, ettől nem térnek el a mi hallgatóink sem, a megtalált információk megbízhatóságát egyáltalán nem vagy csak ritkán ellenőrzik. Az idegennyelv-tanulásnak, -tudásnak fontosságára folyamatosan fel kell hívnunk a figyelmet, mert a kutatásban résztvevők (8 fő kivételével) csak magyar nyelven tájékozódtak, pedig a megjelölt műveket, elemzésüket eredetiben is olvashatták volna.
A könyv alapú és az internetes olvasás összevetéséből egyértelműen az első került ki győztesen. A hallgatók 95%-a ezt részesíti előnyben a kötelező és ajánlott olvasmányok és a szórakozási célból olvasott könyvek esetében, valamint 77%-uk a kötelező szakirodalom olvasása során is. Interneten csak akkor olvasnak, ha nincs bent (meg) a könyvtárban, illetve oktatói ajánlásra teszik, s leginkább fiatal magyar írók műveit és a hozzá kapcsolódó szakirodalmat olvassák.
IrodalomBenczik, V. 2006. Jel, hang, írás. Budapest: Trezor.
Bódi Z. 2004. Az Internet hatása a szövegre és a nyelvstratégiára. In: Balázs G. (szerk.) 2004. A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője I-II. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 148-156.
Fábián, Z. 2006. Digitális írástudás: a számítógép és az internet elterjedtségének társadalmi jellemzői Magyarországon (elektronikus verzió). www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a825.pdf
F. Tóth K. 2002. Könyv, szöveg, dokumentum, e-könyv. Médiakutató. 2002. tél. www.mediakutato.hu/cikk/2002_02_tel/09_konyv_szoveg
Gyenes, E. 2003. Találkozások a kultúrával 5. Olvasási szokások. Budapest: Magyar Művelődési Intézet - MTA Szociológiai Kutatóintézete. www.socio.mta.hu/konyvek/Talalkozasok_a_kulturaval_5.pdf
Jóföldi H. 2003. Kultúrák hatása a weben való információkeresési szokásokra. Szakdolgozat. http://mek.oszk.hu/01200/01288/01288.doc
Kárpáti A. é. n. Sulinet - pedagógia világszerte - tananyag az önálló tanuláshoz. Multimédia Pedagógia. Budapest: ELTE TTK. www.edutech.elte.hu/multiped/szst_02/szst_02_pdf
Lenhardt I. 2006. Az egyetemisták olvasási szokásai. www.feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=1150
M. Fülöp G. 1999. Az olvasás jövője. Könyvtári Figyelő 45. évf. 3. szám. www.oszk.hu/kiadvany/kf/1999/rezume_m_h.html
Sulyok T. 2002. Az oktatás és az információs társadalom. Tudásmenedzsment 3. évf. 1. szám. www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment/index.php?ulink=623
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése