„Elégedett vagyok saját informatikai ismereteimmel. Elfogadom, hogy a legtöbbet a saját káromon tanulok. Van például ECDL vizsgám, hiába, mert sokszor csak a papír miatt szerzi meg az ember és nincs mögötte valódi tudás. Azt a gyakorlatban véres verejtékkel szerzi meg az ember. A valódi informatikai tudást a tapasztalat adja.”
Az on-line kérdésekre válaszolók 45%-a informatika tantárgyat vagy azt is tanít. Az is leszűrhető, hogy legalább háromszor annyi reáltantárgyat tanító pedagógus töltötte ki a kérdőívet, mint humán szakos tanár.
„A 12. kérdés informatika tanároknál nem értelmezhető, hiszen minden órát számítógép előtt tartanak. A 9. kérdés szintén informatika tanároknál, pedig nem a felmérés eredeti célját fogja szolgálni.”
Másrészt pedig bekerültek irreális adatok is, pl. valaki 1000 órát számolt, ez pedig egy 90 napos félév esetén napi 11 óránál is több. Mi tehát a valóság? A válaszolók közel fele 10 vagy attól kevesebb számítógéppel támogatott órát tart félévente.
A számítógéppel támogatott órákhoz kötődő emlékeiről az on-line kérdőívet kitöltő tanárok 30%-a nem nyilatkozott; feltehetően ők azok, akik soha nem tartottak számítógéppel támogatott tanórát. A válaszoló pedagógusok egyötöde nem tudta emlékeit megítélni, egytizedük nem látott különbséget a számítógéppel támogatott és a szokványos tanórák között. A válaszolók kétharmada úgy véli, hogy pozitívabb emlékei fűződnek az előbbiekhez. Csupán egy kolléga élte meg csalódásként, negatív élményekkel a számítógépes tanórákat. Összehasonlítva mindezt a diákok véleményével úgy tűnik, tanáraik jobban élveznek egy-egy számítógépes tanórát, mint maguk a nebulók.
Az iskolalátogatások alkalmával, a tanárokkal készített interjúk keretében megkértük a kollégákat, meséljenek el két-három esetet, amikor a számítógépet sikeresen használták tanítási munkájában. Néhányan ezt nem tudták megtenni, többen csak általánosságokat mondtak, nem konkrétumokat. Az érdemben válaszolók viszont megjegyezték, hogy a számítógépes munkaformák már eleve – tantárgytól és témától függetlenül – garantálják a sikert. A módszer sikerét szerintük elsősorban a képi hatás, a vizualitás adja, másrészről az, hogy az interaktivitás motiválja a tanulókat, és persze nem utolsósorban a dolog újdonság mivolta. Nézzünk néhány konkrét esetet!
„Az egyik sikertörténet az a földrajz óra, amelynek a témája a hidroszféra. Ahány osztályban alkalmaztam ezt az animációval és digitális táblával „színesített” tananyag projectet, mindenhol sikere volt. Dolgoztak, figyeltek a tanulók. Legalább ennyire leköti őket, ha vaktérképes feladatokat oldanak meg, számítógép segítségével. Képi világban élünk, itt fontos az, az élmény, hogy „mozog a kép”. A mai világ fiataljai számára lényeges, hogy hallja és látja azt, amit meg kell értenie, tanulnia.”
„A gyerekek kezdetben chatelésre használták a számítógépet, információkeresésre kevésbé.
A projektmunka eredménye azonban az lett, hogy megpróbáltak másfelé is irányulni, szűrni, más kulcsszavakra keresnek Ma már többször eszükbe jut például, hogy másképp kellene esetleg megszerkeszteni valamit. Még eléggé gyerekcipőben jár a dolog, de a tanulási folyamat mindenképpen elindult. Ezeknek a digitális eszközöknek az a pozitívuma, szemben a hagyományos szemléltetőeszközökkel, hogy oda lehet menni, bele lehet nézni, megfogni, stb., tehát jóval motiválóbb. A hagyományos eszközökkel való oktatás már kevésbé kötné le ezen iskola diákjait.”
„A siker leginkább a projektórákhoz kötődik. Azt láttam, hogy képek ragadnak meg bennük, erősen vizuálisak. Akkor értem el sikert velük, ha a vizualitás iránti igényüket szolgáltam ki, illetve nem én, hanem az óra, a módszer.”
„Kivetítettem történelem órán a hatvanas évekből életmód képeket, amit illusztrációnak szántam. Látványos lett. A siker egyik oka az lehetett, hogy nem tananyag volt, másrészt a vizualitás.”
„Volt egy magyar fejlesztésű játékprogram az államalapítás témájában. Három tanítási nap alatt megtanulták az egész tananyagot. Vagy a helyesírást gyakoroltattam velük a számítógép segítségével. Egy szöveget kellett átmásolni. Kérték az újabb és nehezebb szövegeket! Ha tollal, papírral akarnék helyesírást gyakoroltatni, neki sem állnának.”
„A vetélkedőre készített projektet említhetem. A téma az volt, hogy a tanulók iskolai életét egyszerűbbé, könnyebbé, szeretetteljesebbé tegyék, ehhez lehetett használni az informatikai eszközöket. A mi projektünk az infosztráda volt. Ha valamelyik vidéki tanuló beteg, akkor ennek segítségével tudja tartani az iskolával, az osztálytársaival a kapcsolatot. A tanulók együtt dolgoztak a tanáraikkal, gyűjtötték az információt.”
„Kommunikáció és vizuális nevelés tantárgy keretében az óra célja az volt, hogy mozgósítsuk a tanulók képi fantáziáját. A tartalom Piroska és a farkas volt. Utaltunk a sztereotípiákra, hogyan él bennünk Piroska és a farkas képe. Beszéltünk arról, hogy vannak bennünk rögzült elképzelések; ezeket egy kicsit lazítsuk! Először a történetet mesélték el, majd variálták, sokan a végletekig. Utána képileg próbáltuk a vizualitásra visszavezetni a dolgot. Majd a tanulóknak különböző Piroska és a farkas ábrázolásokat mutattam, ezekről beszélgettünk. Szemmel láthatóan élvezték.”
„Természetismeret órán a vérről tanultunk, ennek keretében az interneten véradási lehetőségeket kerestek a gyerekek. Amikor az egészséges táplálkozásról tanultunk, akkor a tanulók recepteket kerestek az interneten. Összeállítottak egy receptkönyvet meg egy hétvégi menüt is, amelyet kinyomtattunk, összefűztünk.”
Az iskolalátogatások alkalmával arra is megkértük a kollégákat, meséljenek el két-három esetet, amikor a számítógépet sikertelenül használták tanítási munkájában. Interjúalanyaink többségének praxisában sikertelen számítógép használatra még nem volt példa. Többen megismételték azt, amit már elmondtak, hogy a módszer maga hordozza a sikert. Mások arra hivatkoztak, hogy oly ritkák az ilyen jellegű órák, hogy még a kudarc előfordulására sincs lehetőség. Akik mégis megéltek kudarcot számítógéppel támogatott tanórán, azok részben a technikát okolták, részben önmagukban keresték a hibát. Jónéhányan diákjaik érdektelenségét bírálták.
„Kudarc? Ez ritka, mert a számítógéppel a nehezen kezelhető gyerekek is jól motiválhatóak. Nem is tudok ilyen esetet említeni.”
„Nem tudok ilyet említeni, mert oly kevés lehetőség volt az órai számítógép használatra.”
„Az szokott nagy gondot jelenteni, ha lefagy a rendszer.”
„Az 1956-tal foglalkozó órán a Rákosi-rendszert szerettem volna bemutatni, rákerestem a Terror Háza internetes honlapjára, de sajnos a technika közbeszólt. Nem tudtam behozni, ettől kezdve át kellett szervezni az órát, és ugyan ezt máskor is be lehet mutatni, de az egyszeri és remek alkalom elillant…”
„A technikai malőröket leszámítva alig volt ilyen. Egyes esetekben nem érdekelte őket annyira, mint amennyire én gondoltam, hogy érdekes lesz. De ez nem a technikai rész kudarca volt, hanem az én elképzelésemé.”
„Hát, volt ilyen… Nem készültem fel jól, az volt az oka. Ha nem tudom megfogni a gyereket, akkor az az én hibám. Egyszer egy természetfilmet, a Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmet hoztam be projekt keretében egy olyan osztálynak, amelynek nem kellett volna. Nem jól fogadták. Ha előre belegondoltam volna, tudtam volna…”
„A kudarcot egyértelműen az érdeklődés hiányában tudnám meghatározni. Valószínűleg én követtem el a hibát, hiszen egy földrajz órát próbáltam színesíteni képek segítségével, de ott, azokat a diákokat nem érintette meg, beszélgettek, nem figyeltek.”
„Negatív volt a gyerek. Az affinitás hiányzott, a gyerek hozzáállása miatt érdektelenségbe fulladt az óra.”
A személyes interjúk során a kérdezőbiztosok megkérdezték a tanár kollégákat, mit gondolnak, milyen hatással lenne a tanulókra, ha minden tantárgyból, rendszeresen használnák a számítógépeket a tanórán. A megkérdezettek mindegyike feltételezett pozitív és negatív hatásokat is. A már sokszor megfogalmazott előnyök mellett több potenciális hátrányt is megemlítettek. Többen úgy vélik, a számítógépes munkaformát is hamar megunnák a tanulók, ha többször találkoznának vele; ha elveszne az újdonság varázsa, a diákok is érdektelenné válnának. Többen a munkafegyelmet, a tanóra rendjét féltenék, mások a tekintélyüket, ha kiderülne, hogy e téren a tanulók ügyesebbek, mint maguk a tanárok. Sokan úgy vélik, a kézzel való írás és a könyvek használata nem szabad, hogy teljesen háttérbe szoruljon. Akik inkább a pozitívumokat hangsúlyozták, ők is figyelmeztettek a megfelelő arányokra. Egyesek fel is állították az általuk helyesnek vélt arányokat.
„Úgy gondolom, ha mindig használnák, akkor megunnák.”
„Nem vagyok biztos benne, hogy kizárólag jó hatással lenne rájuk, ha az iskolában is rendszeresen használnának számítógépet. Elveszne az iskola partikularitása, hogy más, mint a többi helyszín, melyben az életüket élik.”
„Negatív hatása lehet talán, hogy a munkafegyelem megváltozna, ha például mindenki előtt ott lenne a laptop. Nem biztos, hogy meg tudnák azt tenni, hogy ne egyéb dologgal foglalkozzanak, hanem csak a feladatukkal.”
„Ott az órán nem tudhatom, hogy a diák mit csinál a géppel, mert nem értek hozzá annyira, rosszalkodik, észre sem veszem. Nem a rosszindulatra gondolok, de ez olyan lenne, mintha magyarórán kiderülne, hogy többet tud, mint én…”
„Elhagyni teljesen például a kézírást, az sem lenne jó.”
„Így is elég kockafejűség van, nem szabad teljesen a számítógépre építeni. Az lenne az eredmény, hogy soha többé nem fog könyvet a kezébe. Tankönyvet már így sem használ.”
„Előnye az információ többlet, több információt lehetne átadni és gyorsabban. Bár ennek lehetne hátránya is, hiszen ha a gyerek nem képes a több információ befogadására, feldolgozására, vagyis nem tud írni, olvasni, akkor csak botorkálna az információhalmazban.”
„Rengeteg előnye van, de oda kell figyelni, hogy ne essünk túlzásokba, tehát hogy a dolgaikat ne csak interneten intézzék, mert ez a valós élettől elrugaszkodott. Nagyon sok előnye van a gépek használatának, de azért meg kell hagyni a valós kommunikációhoz is az életteret.”
„A megfelelő arányú használatban biztos, hogy pozitív hatással lenne a tanulókra. Talán fele-fele arány megfelelő lenne.”
A tanárok kb. 20%-a nem válaszolt arra az on-line kérdéssorra, mire és milyen gyakran szokta használni a számítógépet tanóráin. Ez a nem-válaszolási arány jóval magasabb, mint a diákokat célzó kérdőív esetében.
A kérdéssel foglalkozók válaszai erősen szórnak. Ráadásul jóval több tanórai számítógép használatról tanúskodnak, mint a diákok hasonló kérdésre adott válaszai. Bár az egyes feladatok előfordulása gyakoriságának sorrendje megegyezik a tanárok és a diákok véleménye szerint. A tanárok saját megítélésük szerint leggyakrabban vázlatpontokat és szemléltető ábrákat vetítenek, azaz a számítógép használat elsősorban a frontális módszer támogatásaként jelenik meg.
Az iskolai tanórai számítógépes adminisztráció (pl. digitális napló) esetében a válaszok szórása azt mutatja, hogy akik végeznek ilyen feladatot, azok ezt naponta, de legalábbis hetente többször teszik, akik viszont nem, azok nagy része gyakorlatilag soha. A diákok által közvetített tapasztalat megerősíti a fenti jelenséget. Mindezek alapján a digitális napló alkalmazása egyes szakképzési intézményekben még mindig nem napi gyakorlat, annak ellenére, hogy alkalmazásával a pedagógusok adminisztratív tevékenysége is egyszerűbbé válik.
Ritkábban mutatnak be oktatási animációkat, illetve végeztetnek egyéni vagy páros tanulói munkát számítógép előtt. Még ritkábban játszanak be videó részleteket, végeznek differenciált képességfejlesztést, mérnek tanulói teljesítményeket vagy használnak számítógépet csoportmunka támogatására.
Legritkábban – a többség soha – nem jegyzetel interaktív táblára, prezentációba és persze feladatokat sem oldat meg az interaktív tábla segítségével. Az interaktív táblák jelenléte az adatok felvételének idejében még esetleges volt, illetve a legtöbb pedagógus még csak most kezdte az ismerkedést ezzel az új eszközzel.
A személyes megkérdezések során a meginterjúvolt kollégák arról számoltak be, hogy az iskolai felhasználást tekintve a legtöbben feladatlapokat állítanak össze a számítógép segítségével, anyagokat keresnek az órákhoz. Néhányan prezentációkat állítanak össze. A tanórai számítógép használat, ha egyáltalán van, legtöbbször a vetítésre korlátozódik (vázlatpontok, ábrák, feladatok, videó részletek vetítése), esetleg CD-ROM használatára. Riportalanyaink alig némelyike dolgozott vagy akár csak találkozott már interaktív táblával. A kérdezőbiztos által meglátogatott, számítógéppel (interaktív táblával) támogatott földrajzóra után maga a szaktanár kolléga vallotta be, hogy ez az egyetlen ilyen módon elkészített órája a két év tananyagából. Szintén nagyon ritka az egyéni vagy páros tanulói munka a számítógép előtt. Interjúalanyaink digitális napló használatáról nem számoltak be.
„Tanári munkámban feladatlapokat állítok össze a segítségével, hiszen így jóval könnyebb átszerkeszteni, tárolni, frissíteni ezeket. Továbbá ismereteket, érdekességeket keresek az óráimhoz.”
„A matematika feladatokat laptopon szerkesztem meg és viszem be a tanórára, ott kivetítem. Dolgozatokat is így íratok. Ez sokkal egyértelműbb és világosabb, mint a kézírás.”
„A számítógépet a tanári munkámban inkább információgyűjtésre, meg a project tanulási útmutatók elő- és elkészítésére használom. És persze órán, mindahhoz, ami a vetítés, keresés, internet, amire egy hagyományos vagy egy project órán szükség lehet.”
„Feladatlapokat állítok össze, a témazáró dolgozatokat számítógép segítségével állítom össze, térképet, képeket, ábrákat, diagramokat töltök le és vetítek ki órán a segítségével.”
„Minden órán be van kapcsolva a gép és használjuk is, ha másra nem, akkor azok a gyerekek, akiken már látom, hogy nem tudnak figyelni, őket odaültetem és kapnak valamilyen feladatot, lehet, hogy nem is szorosan a témához kapcsolódóan, de dolgoznak valamit. Bemutatókat, demonstrációt minden órán tartok a számítógéppel.”
„Rengeteg anyagot töltök le otthon, kinyomtatom, sokszorosítom. Szakmai német órához használtam eddig bent az órán. Kivetítettem a tételt, úgy írtuk.”
„Legtöbbször az interneten kell a gyerekeknek az adott témához kapcsolódóan bizonyos dolgokat felkutatniuk. CD-ROM-okat is használunk, különösen földrajzból elég jól használhatóak. Használunk projektort is. De nézünk természetfilmeket, például a Sivatagi show-t minden osztályban.”
„Várjuk még a digitális napló bevezetését, már volt róla szó, de valamilyen megállapodás hiánya miatt nem jött létre.”
Arra, az interjú során feltett kérdésre, miszerint mi lenne a következő digitális eszköz, módszer, tartalom, amelyet szívesen kipróbálna saját tanóráján, a tanárok szinte mindegyike vagy az interaktív táblát, vagy a szavazórendszert említette. A digitális tábla esetében pozitívumként fogalmazták meg az újszerűséget, a nagyobb motivációt és a már oly sokat emlegetett vizualitást. A feleltető rendszer esetében pedig a gyorsaságot, az objektivitást és hogy sok munkától mentesítené a pedagógusokat. Új kipróbálásra váró tartalmat kevesen hoztak szóba, részben bizonyára azért, mert a kellő technika hiánya miatt ezen még el sem gondolkodtak, illetve azért, mert kellően innovatív tartalmi fejlesztéssel a pedagógusok csak elvétve találkozhattak.
„A digitális tábláról már sokat hallottam, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Azt gondolom, jobban fel lehet kelteni az érdeklődést, jobban motiválhatók a segítségével a tanulók.”
„A feleltető rendszert ismerném meg szívesen. Véleményem szerint ez az eszköz nagyon sok terhet levenne a tanárok válláról, és néhány esetben objektívebben is értékelhet.”
„Ez egy olyan rendszer, amelynek segítségével a számonkérés gombnyomással megvalósítható, minden sokkal gyorsabb és egyszerűbb lehetne. Ezt a rendszert a tantestületi értekezleten is lehetne alkalmazni szavazáshoz.”
„Az a vágyam, hogy magamat, a munkámat, az óráimat rögzítsem egy kívülálló szemével. Hogy legyen valamilyen kontroll, hogy utána megbeszélhessem valakivel, akár a diákokkal is.”
Ritkán, de sor kerül még önálló dolgozatra/témafeldolgozásra, illetve számítógéppel vezérelt adatgyűjtésre és -elemzésre. Az adatgyűjtés feltehetőleg nem természettudományos tárgyakat érinti, illetve célja nem kvantitatív, hiszen a táblázatkezelő szoftverek használatának gyakoriságára irányuló kérdésből mind a pedagógusok mind a diákok részéről az tűnik ki, hogy nem használják ezeket a szoftver eszközöket. A gyűjtőmunka tehát információk gyűjtésére, rendszerezésére, esetleg elemzésére irányul.
Nagyon ritkán kerül sor tanulói kiselőadás, házi feladat elkészítésére számítógéppel, számítógéppel kitöltendő tesztre, illetve számítógépen alapuló csoportmunkára.
Legritkábban pedig az önálló tanulásra szánt oktatóprogramok használata jellemző.
A felsorolt feladatokon kívül a tanárok szabadon megfogalmazhatták, milyen jellegű számítógépes feladatokat adnak diákjaiknak. A válaszok jelentős része ez esetben is valóban új kategóriákat képez; például interaktív tábla használata, szövegszerkesztés, rajzfeladat CAD, szerkesztések stb. Azonban több megfogalmazás (pl. kutatás-keresés, tételek összegyűjtése), a tanárok esetében is arról tanúskodik, hogy néhányuk nem értette meg a kategóriákat, hiszen az említettek a felsorolt számítógépes tevékenységek valamelyikébe beilleszthetőek.
Kevesebben és ritkábban használják a Sulinet Digitális Tudásbázist és különböző oktatási segédprogramokat (pl. függvényábrázoló program, digitális térkép, szimulációk). Ezt a tendenciát jelezték előre az iskolák által a digitális eszközök típusairól kitöltött és visszaküldött adatlapok.
A fizetős on-line tartalmak használata egyáltalán nem jellemző.
A tanár kollégák szabadon felsorolhatták, mely oktató programokat/weboldalakat/ multimédiás CD-ROM-okat használtak az elmúlt tanév során. Legtöbben a Sulinet Digitális Tudásbázist, a Wikipédiát, a Sulinetet, a Google-t , az SZFP-s anyagokat, saját készítésű anyagokat, az NSZFI oktató programjait említették. Egyesek említették még a következőket: akg, infotanar, nyirszikszi, bródy, ferences, lóczy, katedra, om.hu, Tanbox cd-k, oktató videók, Maple, PHP designer, Acces, Excel, MySQl, Oracle SQL, Dreamweawer, mult-kor.hu, Magyar kódex CD-ROM, Émász, National Geographic, Szakma Tudástár, www.eszbonto.hu, www.osztalyfonok.hu, www.jegyzetek.hu, www.kommunikacio.hu, Számítástechnika tanárok egyesületének weboldala, Lexikonok, Enciklopédiák, ECDL számítógépes oktatóanyag, Mikrosuli BT. oktató programjai, Országos Széchényi Könyvtár weboldala, Start, ECDL vizsga feladatok, SZFP-matematika feladatbank CD, Digitális kémiai kísérletek CD.
A helyszíni interjúk keretében a kollégák többségéről kiderült, hogy a Sulinet Digitális Tudásbázist nem ismerik. Akik ismerik, azok sem használják, valaki azért, mert esküszik rá, hogy szakmai anyagokat nem talált benne, valaki egyszerűen csak nem kedveli. Az NSZFI által kidolgozott anyagokkal kapcsolatban elmondták, hogy a tantornyot kevésbé használják a kollégák, a projekt-komódot sokkal inkább kedvelik, abban számukra megfelelőbb anyagokat találnak. Általános, hogy a projektek egy részét használják, nem egy az egyben, hanem részenként az órákon. Mások inkább ötleteket lesnek el belőle. Egyesek arról számoltak be, hogy voltak továbbképzésen az NSZFI által kidolgozott anyagokkal kapcsolatban, de az ott hallottakat még nem építették bele az órájukba. Ennek technikai akadálya is van, mivel – úgy vélik – ezek a feladatok nagyon fénymásolás igényesek. Másvalaki a szakiskolai anyagokkal kapcsolatban elmondta, hogy a projektek esetén szívesebb használja az internetes úton elérhető anyagokat, bár véleménye szerint kevés érhető el a honlapon. Ezeket jobban át tudja látni, kevésbé kompaktak, mint a dobozok, könnyebben tud bennük tájékozódni, a tartalmakat előre meg tudja nézni. Véleménye szerint ezek nem túl jól sikerült dolgok a külföldiekkel összehasonlítva. A többség azonban alapvetően jó dolognak tartja, hogy kijöttek ezek az anyagok, mert bizonyos kollégáknak viszont szükségük van az útmutatásra.
„SDT? Lehet, hogy használtam, de nem emlékszem konkrétan.”
„A projekttorony tulajdonképpen jó, használom, ad ötleteket. Sokszor egész más az elképzelésem, mankónak, ötletindítónak használom. Vannak benne jó témák, vannak silányak is. Vagy a gyerekeinkre, vagy a körülményeinkre nem alkalmazhatóak.”
„Projekttorony van az iskolában, használjuk is, részt is vettünk a projektvetélkedőn. Inkább részelemeket veszünk ki belőle. Kizárólagosan nem érdemes használni. Nem tudja azt a célt megvalósítani, amiért létrejött. De mégis jól használható.”
„Projekttorony van, használom, de megmondom őszintén, hogy ebben az iskolatípusban (SNI) ez nehezen megy. Én írtam is egy projektet az energia témában, be is adatták velem. A projektmódszert egyébként hasznosnak tartom. Sokszor mi, a kollégákkal feldobunk egy ötletet, azt kidolgozzuk és megvalósítjuk itt az iskolában.”
„Az oktatási oldalakkal kapcsolatban én többször találkoztam olyan problémával, hogy valamely oktatási oldalon találtam anyagokat, ajánlottam a diákoknak, de mire ők keresték, már azt az oldal nem létezett.”
A weboldalak közül a Wikipédiát használják leginkább, valamint a szakfolyóiratok honlapjait és egyéb szak-honlapokat, legyen szó akár közismereti, akár szakmai tantárgyról.
„Megnézem az aktuális közoktatási anyagokat is, de inkább szakmai oldalakon keresgélek. Szakmatörténeti oldalakon leginkább.”
„Ismerem a Sulinet adta lehetőségeket, az órán látott anyagra (A tíz legbüdösebb állat) mégis a Népszabadság DVD sorozatában bukkantam rá.”
Az on-line megkérdezett pedagógusok iskolájuk digitális taneszközök használatával kapcsolatos szolgáltatásait alapvetően jóra értékelték. Nézzük a részleteket!
Jónak értékelték a számítógép-használat szabályzását (informatikai házirend), az internet-használat szabályzását, a számítógép-használat helyszíneit, a számítógép-használat munkakörülményeit, az iskolai nyomtatás minőségét, az e-mail rendszer megbízhatóságát, az interaktív táblák minőségét és alkalmazhatóságát, a rendszergazdai szolgáltatásokat, az iskola honlapját és az iskola szoftver-ellátottságát.
Közepes-jó kategóriát kapott az iskolai számítógépeken tárolt anyagainak biztonsága, CD-írás az iskolában, az internet-szolgáltatás sebessége, az internet-szolgáltatás megbízhatósága, a számítógépek korszerűsége, használhatósága, a technikai problémák elhárításának gyorsasága és az iskolavezetés informatikát érintő döntései.
Közepesnek minősül az iskolai nyomtatás gyorsasága és a hordozható informatikai eszközök elérhetősége.
Közepes-gyengének az interaktív táblák száma.
Gyengének az iskolai nyomtatás mennyiségi lehetőségei.
Rossznak pedig a szavazó rendszerek elérhetősége.
A megkérdezett pedagógusok többsége számára nincs olyan tényező, amely lehetetlenné teszi a számítógéppel segített tanulás terjedését és a számítógépek tanórai alkalmazását saját környezetében. A nagy mértékben akadályozó tényezők közé sorolták a számítógépek számát, a számítógépek hiányát a normál tantermekből, a digitális tartalmak árát, a tankönyvekhez kapcsolt digitális tartalmak hiányát, azt, hogy a tanulóknak nincs otthon számítógépük. Kis mértékben akadályozó tényezőként nevezték meg a projektorok számát, hiányát, a digitális tartalmak minőségét, a tanárok módszertani felkészültségét, a tanulók informatikai kompetenciáját, az internet kapcsolat hiányát, alacsony sebességét, a tanárok motivációjának hiányát és azt, hogy a tanórára történő felkészüléshez nincs elég idő és nincsenek meg a szükséges eszközök. Szerintük nem jelent problémát az interaktív táblák száma, hiánya (amit nem ismerünk, az nem is hiányzik…), a Sulinet Digitális Tudásbázis elemeinek száma és minősége, a tanárok informatikai képzettsége, az iskolavezetés és a rendszergazda támogatása, az informatikai eszközök megbízhatósága
Egyéb gátló tényezőként a Windows XP-t és a nagy osztálylétszámot nevezték meg.
A személyes interjúk során a pedagógusok kifejthették, hogy melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák, hogy több számítógéppel támogatott tanórát tartsanak. Legtöbben – majd’ mindenki – infrastrukturális gondokat emlegettek; a számítógépek és az interaktív táblák számát, a számítógépek hiányát a normál tantermekből. Egyesek gátló tényezőnek vélik, hogy a tanulóknak nincs otthon számítógépük. Többen szóltak arról, hogy egy számítógéppel támogatott tanórára való felkészülés sokszorosa a hagyományos órára való előkészületeknek. Egyesek a pedagógusok fenntartásaira, informatikai képzetlenségére és motivációjának hiányára is hivatkoztak, bár csak nagyon óvatosan. Érdekes azonban, hogy a digitális tartalmak, azok ismertsége, elérhetősége, ára, minősége – egyetlen interjút leszámítva – szóba sem került.
„Nincs elég felszerelt terem, nincs elég gép, nincs digitális tábla. Sok esetben a diákjaimnak otthon sincs számítógépe.”
„Kollégák Norvégiából hazajőve mesélték, hogy az óra úgy kezdődött, hogy egy szekrényből minden tanuló elővette a laptopját, és azon dolgozták fel az interaktív anyagot. Jó lenne, ha egyszer mi is eljutnánk ide.”
„A tárgyi lehetőségek ebben az iskolában adottak, sőt nincsenek is kihasználva. Inkább az idő, a felkészülési idő hiánya. És a magam emberi korlátai, csak ennyi.”
A felkészülési idő, saját tanári és emberi időm. Ha a látott órának a készülési idejét összeszámolnám, az anyaggyűjtéstől a technikai kivitelezésig…, hát nem is tudom, három hét, egy hónap munkának vélem.
„A kollégák nyitottak rá, még az idősebb korosztály is, bár fenntartásokkal. (…) A tudás is kéne hozzá, de ha egy kolléga megtapasztalja pozitívumait, akkor biztosan sűrűbben alkalmazná ezeket az eszközöket.”
„Sokaknak az alapokkal vannak problémái.”
„Hiába csinálják meg a projekteket a tanárok, tesznek bele munkát és energiát, sok esetben nincs hozzá anyag, nincs folytatása, nincsenek kapcsolódásai.”
A helyszíni interjúk végén kérdezőbiztosaink feltették a kérdést a tanár kollégáknak: Ön szerint hogyan és miben lehetne segíteni a tanárokat abban, hogy hatékony IKT felhasználóvá váljanak? A válaszolók többsége természetesen a továbbképzések fontosságát hangsúlyozta. Igénylik különösen a helyben tartott, a rövid és a gyakorlaton alapuló tanfolyamokat. Persze nem hallgatták el azt sem, hogy kollégáik jelentős része hogy viszonyul az egyre szaporodó továbbképzéseken való részvételhez. Sokan rámutattak az intézményi felelősségére, szerintük fontos lenne az iskoláknak az eszközök – különösen a mobil változatok – biztosítása. Egyesek szerint több időt kellene biztosítani a tanároknak a számítógéppel támogatott órákra való felkészüléshez. Többen az iskolavezetés motiváló, sőt olykor kényszerítő erejét is pozitívumként tüntették fel e témában.
„Jónak tartom azt a törekvést, hogy egyre több tanfolyam áll rendelkezésre a pedagógusoknak. Ezt talán lehetne folytatni, esetleg többet tartani, talán helyben megszervezni.”
„Kellenének jó tanfolyamok, rövidebbek, ésszerűek. Hatékonyabbak lennének, ha kisebb egységekben alkalmazhatóbb ismereteket kapnánk. A mai 30 órás továbbképzési rendszer túl sok.”
„Olyan képzésekre lenne alapvetően szükség, amelyek a gyakorlatban mutatják be ezen eszközök használatát.”
„Ezer meg ezer továbbképzés van, többre szerintem nincs szükség.”
„Ha a vezetőség elküldi a kollégát egy továbbképzése, akkor az az első gondolata, hogy a fene egye meg, hogy megint menni kell. Pedig hasznos.”
„Vannak házon belüli képzések is, de ezek rendre dugába dőlnek. Időpont egyeztetés, ügyetlennek érzik magukat, nem csinálják végig. Inkább az informális csatornák működnek.”
„Az sem elhanyagolható, hogy sokkal intenzívebben használná egy kolléga a számítógépet, ha esetleg laptoppal rendelkezne, mivel mobilabbá válik és olyan helyzetekben is ismerkedhet vele, amelyek nem helyhez kötöttek.”
„Több időt kellene biztosítani a tanároknak, bár a tanfolyamok, továbbképzések tartását is fontosnak tartom.”
„Az iskolában kötelező jelleggel mindenki ismerkedik a számítógéppel. Igyekszenek rászorítani a kollégákat ezen eszközök alkalmazására. Az iskolában egy bizonyos rendszeren keresztül kapnak meg a kollégák minden fontos információt. A helyettesítést és túlóra elszámolást is e-mailen kapják meg a kollégák. Eleinte zúgolódtak, most már megszokták.”
„Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja itt nálunk, hogy a tanárok 90%-a majd a mindennapokban is használja a számítógépet, röhögőgörcsöt kapunk. Pedig ez ma így van. A tanáriban két gép van, otthon pedig már majdnem mindenkinek a tantestületből van gépe. Kellett ehhez az igazgató is. Két éve kijelentette, bármikor el lehet kéredzkedni tőle, de csak e-mailen keresztül!”
Az on-line megkérdezett tanárok többségére – saját bevallása szerint – nagyon jellemző a technikai dolgok iránti érdeklődés; a türelem a technikai eszközökkel adódó problémák esetén; az, hogy amit lehet, számítógéppel csinál, még ha kezdetben lassabb is. Közepesen jellemző rájuk, hogy szeretnek új pedagógiai módszereket kipróbálni; hogy elégedetlenek az iskola/tanítás jelenlegi színvonalával, szeretnének javítani azon, még ha az rengeteg munkával/áldozattal jár is. És egyáltalán nem jellemző rájuk a bizonytalanságérzet, ha technikai eszközt kell használniuk.
Az angol nyelvismeretre vonatkozó on-line kérdésre adott válaszok alapján a tanárok kb. 40%-a nem beszél/ír angolul, egyharmaduk önmagát kezdőnek titulálja, 10% haladónak. 12% középfokú, 4% felsőfokú angol nyelvismeretettel rendelkezik.
A kérdőívre vonatkozó vélemények közül egy erre a kérdésre vonatkozott.
„Más idegen nyelvet miért nem kérdeznek? Nekem német középfokú C típusú nyelvvizsgám van.”
Pedig ez esetben is – csakúgy mint a diákoknak szóló kérdőívben – a digitális világban, programokban és a világhálón való tájékozódási képességeket érintette ez a kérdés.
A kérdőívvel, illetve a témával kapcsolatos véleményüket többen megfogalmazták. Néhányan nem találták meg a felsorolt tantárgyak között az általuk tanítottakat (pl. személyiségfejlesztés, pedagógiai kommunikáció, hospice ismeretek, testnevelés).
Valakiből elszabadult a panaszáradat:
„Az egész rendszer megbízhatatlan nem lehet komolyan számítani rá. Az internet se működik vagy nagyon lassú. A tanároknak nincs idejük a rossz felszereléssel foglalkozni. Kénytelenek vagyunk otthon dolgozni, ott meg nincs internet.”
Valaki konkrét igényeket fogalmazott meg:
„Mivel villamos szakmai tárgyat tanítok, a most induló modulképzésre épülő szakmai anyagokat szívesen látnánk, pl. kisfeszültségű kábel anyagainak a bemutatását, kábelkötés technológiáját (új anyagokkal stb.). A technikai fejlődés gyors, nagy változások vannak és a jó tankönyvek és az egyéb erre épülő informatikai segédanyagok jelentősen megkönnyítik a tanulást és motivációt adnak.”
A diákokhoz hasonlóan itt sem mindenki rejtette véka alá a negatív véleményét, sőt ennek meglehetősen vulgárisan hangot (karaktereket) is adott. Másvalaki az egész kutatásról elítélően nyilatkozott:
„Szeretnénk már nyugodtan dolgozni, a kérdezőbiztosok felesleges, hogy Budapestről utazzanak vidékre.”
Forrás: tanulmany080930_v6doc
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése